A digitális átalakulás a zeneművészetben is érezteti a hatását. A zeneszerkesztő programokkal létrehozott digitális kották könnyen tárolhatók, egyszerűen szerkeszthetők, egy Bluetooth-pedállal zavartalanul lapozhatók, és attól sem kell tartani többé, hogy összekeverednek az oldalak, vagy egy szabadtéri koncerten elfújja őket a szél.

Az első, otthoni használatra szánt számítógépes kottaíró programot 1984-ben dobták piacra. Ez úgy működött, hogy a felhasználó az egere segítségével egy készletből kiválogatta, majd a kottában a megfelelő helyre húzta a kívánt hangjegyeket, és miután végzett, a korai hangkártyáknak hála, le is játszhatta magának az előállított zenét. Aztán az 1990-es években felvetődött az igény a kották internetes továbbítására: először beszkennelték őket, majd megjelentek az ezek olvasására alkalmas szoftverek, ezután alkották meg az e-kottákat. A velük járó másik nagy újítás a kizárólag digitális kottákkal kereskedő webáruházak felbukkanása volt, ugyanis ekkor vált lehetővé a szerzői joggal védett kották online árusítása.

A roueni operaház zenekara próbálta ki először élő koncerten az e-kottákat, 2016-ban. Két évvel később, mások mellett, már a bécsi Staatsoper is tesztelte az iPad Pro-ra optimalizált verziókat. Ezekben az években mutatta be a japán Terrada Music a Gvido névre keresztelt digitális kottafüzetét, ami egy kicsivel volt nagyobb, mint két egymás mellé tett A4-es papírlap. A kották tárolására 8 GB állt rendelkezésre, a vásárlók egy érintőceruzát is kaptak, ezzel tudtak lapozni és jegyzetelni, de akár kottaírásra is használhatták. Az ára viszont már akkor is borsosnak számított, 1600 dollárba került 2017-ben.

A jövőt már ezek a digitális kották jelentik. Egyes szerveződések igyekeznek minél nagyobb adatbázisokat létrehozni ingyenesen letölthető kottákból, ilyen például a Mutopia, vagy a Nemzetközi Kottatár Projekt. A Magyar Állami Operaháznál is folyamatban van a bevezetésük, a jelenleg látható előadások közül többre már ezekkel próbált a kórus.