Kintsugi, wabi-sabi, kaizen - csak néhány a napjainkban világhírűvé vált japán életfilozófiák közül. Van azonban köztük egy olyan is, amelyik nem csak egy részterületet érint. Az ikigai jelentése “az élet értelme”, “az élet célja”. A fogalom Mieko Kamiya pszichiáter kutatásai nyomán vált ismertté. 

Kamiya 1914-ben született Japánban, diplomata apja munkája miatt azonban éveket töltött külföldön is. Orvosi tanulmányait New Yorkban kezdte meg, de diplomáját már Tokióban vette át. Japán második világháborús veresége után apja lett az ország oktatási minisztere, a több nyelven beszélő Kamiya pedig tolmácsként és fordítóként dolgozott a császári udvarban. Nyelvtudását később is hasznosította: egyrészt ő fordította japánra Foucault műveit és Marcus Aurelius Elmélkedések című munkáját; másrészt doktori fokozatának megszerzése után, egyetemi tanárként, a pszichiátria mellett francia nyelvet is oktatott. Könyvei közül természetesen az 1966-ban megjelent Ikigai ni Tsuite (Az élet értelme) a legnépszerűbb. 

A ma leginkább elterjedt ikigai Venn-diagram azonban nem az ő munkája. Marc Winn, brit író egy 2014-ben publikált blogbejegyzésében ötvözte a már korábban is létező “Életcél Venn-diagramot” az ikigai koncepciójával, így született meg a közismert ábra.

A fentiek alapján négy kérdésre kell választ találnunk életünk értelmének keresésekor. Ezek a következők: 1. Mit szeretek csinálni?, 2. Miben vagyok jó?, 3. Mivel tudok pénzt keresni?, 4. Mire van szüksége a világnak?. Ezen kritériumok alapján, némi gondolkodás után, meghatározhatunk egy konkrét célt, vagy feladatot. Kritikusai szerint ez a modell erősen karrierorientált, nem a hagyományos, valódi meghatározást tükrözi. 

Kamiya saját kutatási alapján arra jutott, hogy az ikigai jelenti egyfelől azt az objektív, külső célt, ami tartalommal tölti meg az életet, ugyanakkor magában foglalja azt a belső érzést is (ez az ikigai-kan), amit életcélunk megtalálásakor tapasztalunk meg. Megjegyzi, hogy ez az érzelem nem azonos a boldogsággal, annál mélyebb és tartósabb, átsegít a megpróbáltatásokon. Hansúlyozza, hogy ez az állapot nem egyenlő a felhőtlen jókedvvel vagy a hírnévvel sem, hiszen elképzelhető például az is, hogy valaki egy szerette ápolását tekinti a küldetésének. A nyugati ábrához képest a keleti árnyaltabb, egzisztenciális kérdéseket feszegető mű, melynek fókuszában az értékekkel, a közösséggel és a hétköznapi örömforrásokkal való mélyebb kapcsolat megtalálása áll. 

Míg a Winn-féle nézőpont ideális körülményeket feltételez, addig Kamiya kalkulál a betegségekkel és más nehezebb élethelyzetekkel is. Valószínűleg erre ösztönözte az is, hogy még egyetemi tanulmányai alatt 12 napot töltött egy olyan szanatóriumban, ahol leprásokat kezeltek - abban az időben még gyógyíthatatlan volt a betegség. Fennmaradt naplóbejegyzéseiben részletesen beszámol arról, mennyire gyökeresen formálta ez az élmény. A pácienseknek - betegségük mellett - a családjuktól való elszakítással és társadalmi kirekesztéssel kellett szembenézniük, mégis voltak közöttük olyanok, akik a társaikhoz képest észrevehetően jobb lelkiállapotban töltötték a napjaikat. Kamiya megfigyelései nyomán arra jutott, hogy azok, akik ebben a kilátástalan helyzetben is célokat tűztek ki maguknak, könnyebben viselték a szenvedést. Kötetében amellett érvel, hogy akkor is boldogok és harmonikusak leszünk, ha folyamatosan és tudatosan haladunk a célunk felé, de esetleg nem érünk oda. Ennek oka az, hogy így is értelmesen fogjuk élni az életünket, ebből következően pedig sokkal kisebb eséllyel leszünk stresszesek, szorongók, depressziósak és elkerülhetjük a kiégést is. 

Érdekesség, hogy maga a pszichiáter is ezen kutatásai közben találta meg a saját ikigai-át. Így ír erről egy 1961-es feljegyzésében: “... visszatekintettem erre a nyárra, amikor minden időmet a könyvemnek szenteltem. Minél többet írtam a nyár folyamán, annál világosabbá vált, hogy ez a legfontosabb feladatom. Majdnem azt mondhatnám, hogy azért éltem, hogy megírjam ezt a könyvet.” 

Kamiya kötete nem életvezetési tanácsokból áll, hanem egy pszichológiailag megalapozott állásfoglalás arról, hogy hogyan találhat az ember értelmet az életében. Rávilágít arra, hogy az értelmes élet nem külső körülményektől, hanem gondolkodásmódtól, mindennapos cselekvéstől és belső érzésektől függ.

(képek:lengyeljuditcoaching.hu,ikigaitribe.com)