Az elmúlt két évtizedben számottevően növekedett a városokból az agglomerációhoz tartozó településekre költözők száma. Ennek eredményeként a város környéki vidék jelentős változáson ment keresztül. Csurgó Bernadett kötetében öt, Budapest környéki község esetén keresztül mutatja be a teret és a társadalmat módosító folyamatokat.

A vidék szó hallatán a legtöbben a csendre, a természet közelségére, a feltöltődésre és a lelki béke megtalálására asszociálnak. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy az emberek vidékről alkotott képét alapvetően befolyásolja a turizmus által közvetített vidékimázs, így a hívószavak közé sorolható még a Balaton, a tájjellegű étel és a fesztivál is. A fogyasztási igények megjelenése óta megfigyelhető az a trend, hogy a víz és a természeti táj önmagában már kevesek számára vonzó úti cél, ezért egyre gyakrabban jelennek meg összepárosítva a hagyományos és az új igényeket kielégítő szolgáltatások, pl. vízpart és fesztivál, hegyvidék és wellnesshotel.

Az 1950-es és 1980-as évek között a városi agglomeráció gyarapodása az ország vidéki településeiről történő elvándorlásból származott, majd a mezőgazdaság szerepének csökkenésével párhuzamosan elindult a vidék átalakulása is. A parasztság élettereként azonosított falu fokozatosan megszűnt, az újonnan érkező beköltözők városi körülmények megteremtésére törekedtek. Erdei Ferenc Szeged és vidékének urbanizációját vizsgálva megállapítja, hogy "a városok mind nagyobb mértékben és mind gyorsabban hasonlítják magukhoz vidéküket, mintegy külvárosukká alakítva az egykor külön világot alkotó falvakat és tanyákat". Az 1990-es évektől a népességnövekedés főként a városokat övező falvakat érintette. Ennek oka, hogy a rendszerváltás előtti időkben magas volt ezeken a helyeken a hétvégi házak, nyaralók aránya, így aztán kezdetben ezek, valamint a vonzó kirándulóhelyek (pl. Leányfalu) váltak a kibontakozó kiköltözési hullám kedvelt célpontjaivá. Szintén népszerűek voltak az autóval és tömegközlekedéssel egyaránt jól megközelíthető községek, mint Budaörs vagy Solymár.

A kiköltözők jelentős része középosztálybeli, családos vagy épp családalapítás előtt áll. Ezek az újonnan megjelenő, magasabb társadalmi státuszú csoportok jelentősen megváltoztatják a falu népességének összetételét és átalakítják a mindennapi életet. A termelés helyett a fogyasztás válik a vidék fő funkciójává. Mindezek hatására a tér is átalakul, ennek három fő formája: a táj átalakulása, a külterület növekedése (pl. lakóparkok építése), illetve a földhasználat megváltozása. Ez utóbbira jellemző példa a szolgáltató funkciók megjelenése: Pannonia Golf & Country Club (Alcsútdoboz), Korda Filmpark (Etyek), American International School of Budapest (Nagykovácsi) - ezek mindegyike egy korábbi mezőgazdasági területen jött létre.

A kiköltözőket leginkább a kertes ház és a falusi élet által nyújtott lehetőségek motiválják, jellemző rekreációs tevékenység a kertészkedés, sokan tartanak kutyát vagy macskát, esetleg lovat is. Számukra a vidéki települések a város meghosszabbításaként jelennek meg, ahol jobb életkörülményeket teremthetnek maguknak és családjuknak.

A társadalmi élet változásának egyik sajátossága, hogy csökken a személyes viszonyok intenzitása, a falvakban élők nem igazán ismerik egymást, a szomszédsági kapcsolatok jelentősége mérséklődik. Az "őslakosok" kritikája szerint a kiköltözők nagyobbik része "csak aludni jár oda", nem használja a helyi szolgáltatásokat, nem a helyi óvodába és iskolába járatja a gyerekeit, így aztán se a gyerekek, se a szülők között nem alakulnak ki ismeretségek. Ennek ellenére gyakori, hogy épp a kiköltözők azok, akik újra felfedezik a falvak hagyományait, szellemi örökségét és általában ők szervezik a kulturális eseményeket, fesztiválokat is. A településen élő művészek rendszeresen fellépnek a helyi rendezvényeken. A Budapest szőlőskertjének nevezett Etyeken a régió imázsára támaszkodva, de a városi fogyasztókat megcélozva hívták életre az Etyeki Pikniket, Nagykovácsiban pedig hagyományőrző egyesületet alapított a kiköltöző értelmiségiek egy csoportja.

A konfliktusok többnyire a helyben kialakuló új, és a régi lakosokból álló csoportok eltérő érdekeiből fakadnak, különösen a településfejlesztés kérdésköre kapcsán gyakoriak a nézeteltérések. Az egyik csoportot a városiasodást támogatók alkotják (főként vállalkozók, önkormányzati szereplők), akik a lakosságszám növekedését és az ingatlanberuházásokat szorgalmazzák, velük szemben tömörülnek azok, akik a falusiasság, illetve a vidék, a természet védelmét tartják megőrzendő értéknek. Sokan aktívan fel is lépnek a lakóparkok építése és egyéb, népességnövelő beruházások ellen.

(kép: Max Bottinger)